Komárom több évszázados zenei értékei immár a Felvidéki Magyar Értéktár részét képezik. Köszönhető ez több szervezet összefogásának és kezdeményezésük pozitív fogadtatásának. Mindezekről Rancsó Andreával, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnökével beszélgettünk.
Fotó: Archív fölvételA Kóta-díjas Concordia Vegyeskar (karnagya Stubendek István) 1980 májusa óta bel- és külföldön is öregbíti Komárom hírnevét
Kik, mikor és miért javasolták Komárom zenei értékeinek felvételét a Felvidéki Magyar Értéktárba, s melyek e szellemi közkincs „tárgyiasult” formái?
A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, a Csemadok Komáromi Alapszervezete, a Múzeumbarátok Köre, a Komáromi Szekeresgazda Hagyományőrző Egyesület, valamint a Gaudium Vegyeskar és Hangszeres Kamaraegyüttes alapító karnagya, Stirber Lajos, illetve Beke Sándor Gyula, a Komáromi Értéktár Bizottság (KÉB) titkára közösen dolgozták ki a javaslatot, amelynek nagyon örültünk, hiszen érezhető volt, hogy közösségben gondolkodnak a javaslattevők. Decemberben tartottuk meg az ülésünket, ahol külön kiemeltük, hogy egy nagyon szép, átfogó képet kaptunk Komárom zenei életéről, zenei értékeiről. Ebben érezhető volt a város gazdag zenei életének évszázados kontinuitása és a zenei tehetséggondozás sokrétű lehetőségeinek biztosítása is. A javaslattevők is fontosnak tartották, hogy minden zenéhez köthető személynek, énekkarnak, fesztiválnak van hozzáadott értéke, s így együtt kerek a történet. A témával kapcsolatban CD-k, DVD-k, könyvek, szórólapok, fotók és különféle publikációk érkeztek hozzánk.
Hol archiválják a komáromi zenebarátok által eddig összegyűjtött zenei kincseket, melyek száma folyamatosan bővül? Az esetleges további kutatások, rendezvények során lesz-e lehetőség a kikölcsönzésükre?
Adattárunk folyamatosan bővül, ami azt is jelenti, hogy bizony új kihívások elé vagyunk állítva. Folyamatosan frissítenünk, fejlesztenünk kell a tárhelyet, s át kell gondolnunk egy jól követhető, ugyanakkor szemnek, fülnek, szívnek, észnek tetsző külső megjelenést is. Online elérhetőségekben gondolkodunk, hisz az értékvilágot át kell emelnünk a digitális világba. Fontos azonban tisztán látnunk az adatfelhasználáshoz kötődő jogokat, feltételeket, szabályozásokat. További kutatások esetén pedig mindenképp fontos korrekt módon kikérni a javaslattevők beleegyezését, hiszen ők az értékgazdák.
Legyen szíves, emelje ki a legjelentősebbeket a szóban forgó értékhalmazból, illetve említsen meg pár fontos rendezvényt és kiemelkedő személyiséget Komárom zenei múltjából, jelenéből!
Senkit és semmit sem szeretnék kiemelni, hiszen mindenkinek más a zenei ízlése, ráadásul jó pár zenészt személyesen ismerek, és jó pár zenei fesztiválon jelen voltam. Inkább jó szívvel ajánlom Stirber Lajos Komárom zenei élete a 19. századtól napjainkig című munkáját, illetve keressék fel a www.ertektarak.sk honlapunkat, ahol Komárom zenei értékei, mint kulturális örökség, megtalálhatók.
Az oldalon a Csemadok és iskolák kötelékében sikeresen működő kórusokról, a nagy múltú fesztiválokról és a város hírnevét öregbítő énekesekről, zenészekről, együttesekről is olvashatunk.
Fotó: Archív fölvétel
Mi minden indokolta a Felvidéki Értéktár Bizottság ez ügyben decemberben hozott pozitív döntését? Őriz-e már más zenei értékeket is a FÉB?
Eddig másféle zenei értékekről javaslatot még nem kaptunk. Komárom vonatkozásában pedig a pozitív döntést elsősorban a folyamatosság, a zenei sokszínűség eredményezte. A város zenei életének története rendkívül gazdag.
A gregorián szkólák már a középkori vártemplomban megjelentek, napjainkra pedig a város zenei élete szinte kiteljesedett. Bízom benne, hogy a döntés ösztönzőleg hat majd kis közösségeinkre, bátran utánanéznek saját értékeik történetének, s ez által lelkiekben és nemzettudatban gazdagodnak, erősödnek.
Örvendetes karácsonyi ajándéknak is felfogható, hogy a komáromi szekeresgazdák hagyománya, valamint a helyi vár- és erődrendszer is bekerült a Magyar Nemzeti Értéktárba. Komárom zenei értékei vonatkozásában van-e esély hasonló sikerre, és ennek eléréséhez milyen további lépések vezetnek?
A további lépéseink magyarországi közreműködéssel történnek. Kollégáink az Agrárminisztérium Hungarikum Főosztályán kiváló szakemberek. Tudom, ha bármiben elakadunk, számíthatunk a segítségükre, tanácsaikra, ami nagyon fontos! Az értékközösségeinkkel együtt dolgozzuk ki a felterjesztéseket, hogy felvidéki értékekkel gyarapíthassuk a Magyar Nemzeti Értéktárt és a Hungarikumok Gyűjteményét. A FÉB továbbítja az egyes értékjavaslatokat a Hungarikum Főosztályhoz, amely azután összehívja a Hungarikum Bizottságot. Ez utóbbi dönthet arról, hogy mi kerülhet be a Magyar Nemzeti Értéktárba. Annak kapcsán, ami oda bekerül, a javaslattevő indítványozhatja, hogy esetleg azt majd hungarikummá is nyilvánítsák. Ez a folyamat több hónapig vagy akár egy-két évig is tarthat.”A nagy múltú városban a művészeteknek mindig voltak értő művelői és fáklyavivői, olyanok, akik a zenét, mint lelki erőforrást igyekeztek közkinccsé tenni, és voltak befogadói is, olyanok, akiknek mint »éltető erőforrásra« volt igénye a zenére.” Az évszázadokon át jellegzetesen katonaváros Komárom életében jelentős szerepe volt a katonazenének. A fáklyavivők között ott találjuk Egressy Bénit, a Szózat és a Klapka induló szerzőjét, Klapka tábornok zenekarának direktorát, később pedig a császári és királyi 30. gyalogezred zenekara élén álló id. Lehár Ferencet is. A dalárdáknak tájainkon való meghonosodása a 19. század ‘50-es éveire esett: „…az elnémított magyarság a dalhoz folyamodott, amellyel legsikeresebben tudta ébren tartani a csüggedt lelkekben a nemzeti érzést.” Szénássy Zoltán történelemtanár, helytörténész szerint: „A Jókai Egyesület, ill. székháza, a Kultúrpalota volt minden társadalmi megmozdulásnak a fókusza, amely Komáromban a két évtized alatt végbement. 1923-ban az egyesület önálló alosztályaként megalakul a Zeneművé- szeti szakosztály. Szervezésében a városban szinte havonta voltak hangversenyek. A szakosztály meghívásának tett eleget Bartók Béla is, aki a Kultúrpalota dísztermét zsúfolásig megtöltő komáromi közönségnek 1924. február 5-én adott önálló hangversenyt. Ugyancsak a szakosztály szervezte meg éveken át az egyesület Jókai-báljait is.”
Megjelent a Magyar7 2022/2. számában.